A kastélyok és kertek birodalmában: Potsdam

Potsdam, Brandenburg szövetségi tartomány fővárosa elsősorban Poroszország egykori székvárosaként történelmi hagyatékáról ismert számtalan és egyedülálló kastélyaival és parklétesítményeivel. Poroszország tündöklése és glóriája, a poros királyok I. Frigyes és II. (Nagy) Frigyes öröksége, a tudományok és művészetek városának hagyománya: Potsdam lélegzetleállító dimenziókban kínálja a kultúrát és a történelmet.

Királyi álmok és Németország legnagyobb világöröksége

300 évvel ezelőtt a helyőrségi város, Potsdam Európa egyik legpompásabb székvárosává alakult át. A porosz királyok Potsdamban és a város körül egy barokk álmot valósítottak meg, utódjaik a klasszicizmus nagyszerű emlékműveivel bővítették a városképet. A potsdami kulturális tájat már 1990-ben – akkor még a két német állam közös kérvénye alapján – UNESCO-Világörökséggé nyilvánították. Azóta a Sanssouci, Neuer Garten, Babelsberg, Glienicke és a Pfaueninsel parklétesítmények kastélyaikkal együtt a világörökség részét képezik, ezt egészítette ki 1992-ben a Sacrow kastély és park, valamint a Heilandskirche, majd a lista 1999-ben további 14 emlékművel bővült, köztük a Lindstedt parkkal, Alexandrowka az orosz kolóniával, a Belvedere-rel a Pfingstbergen, a Kaiserbahnhof-fal és a csillagvizsgálóval a Babelsbergi parkban. A világörökség összesen több mint 500 hektárnyi parklétesítményen terül el, és 150 1730 és 1916 közötti időből származó épületből áll.

Az új kastély a Régi Piactéren és három csodálatos városkapu

Potsdam történelmi belvárosán keresztül vezető sétát a Régi Piac terén, a város főterén lehetne elkezdeni. A Szt.-Miklós templom, kis park és a Régi Városháza képezik a mai napig a nemes magasztosság együttesét. A Régi Piac terén építik fel jelenleg ismét a városi kastélyt, amely a jövőben a tartományi gyűlések székhelye lesz; az „Infobox zur Schaustelle“ erről az ambiciózus építészeti projektről és a kastély történetéről nyújt tájékoztatást, amelyet az NDK a porosz imperializmus maradványaként 1959-ben lebontatott. A XVII. és XVIII. századból származó Új Piac tere, kissé elbújtatva egy házsor mögött, Európa egyik legjobb állapotban fennmaradt barokk tere, és minden bizonnyal a város legszebb tere. Az egykori hintótárolóban található ma a brandenburgi-porosz történelem megtekintésre érdemes háza. A kapcsolódó Luisenplatz köti össze a barokk Brandenburger Straße-t a Sanssouci park bejáratához vezető fasorral.

Végül három pompás városkapu jellemzi a régi Potsdamot. Egyik szebb, mint a másik: A Brandenburgi kapu, amely egy monumentális diadalív a Hétéves háború emlékére, a Vadászkapu (Jägertor), amely nevét a várostól északra fekvő választófejedelmi vadász udvarról kapta, és a Naueni kapu, amely Potsdam belvárosában a legnépszerűbb találkozóhely és csodálatos példa az angol neogótikára.

Poroszország műve és Európa hozzájárulása

A Naueni kapun keresztül a holland negyedbe lehet eljutni, amelyben a város hangulata és életmódja különösen kellemes módon bontakozik ki: Szépen kialakított hátsó udvarok, kávézók, meglehetősen bolondos kocsmák és avantgárd galériák hívogatnak csavargásra és időtöltésre. Nem csak a hollandok leltek Potsdamban új otthonra: A székvárosnak már a kezdetektől fogva európai kisugárzása volt. A hugenották letelepedése, az orosz település létrehozása, a XIX. századi svájci házak, Kongsnaes a norvég tengerészállomás, az angol villák stílusában felépített Cecilienhof kastély azt jelzi: Potsdam mindig is nyitott volt az emberekre, kultúrákra és ötletekre. És természetesen a vendégekre. Ma és akkor is, amikor Voltaire ide látogatott, és mindjárt két évig maradt.