A kémia és művészet legjobb ötvözete: Ludwigshafen

Ludwigshafen nem az egyetlen város a Rajna mentén, amelyet a vegyipar tett naggyá, amely több száz éves településekből alakult ki, de csak a XIX. században lépett a történelem színpadára, és amely a művészet és kultúra révén szerzett magának új identitást. Azonban, mint az összes Rajna menti város, Ludwigshafen is vonzó úti cél, egyszerre zöld és városias, történelmileg izgalmas és sajátos bája van.

Városi élet a modern művészetek szabadtéri múzeumában

Bajor, badeni vagy pfalzi – Ludwigshafennél ez nem volt mindig egyértelmű. 1811-ban egy hajókikötőt létesítettek a Rajnán. 1815-ben, a Bécsi Kongresszus után a Rajna bal oldalán fekvő Pfalz (Link zu Bundesländer -> Bayern) Bajorországhoz (/link) került, és a kikötőt I. Lajos bajor király tiszteletére Ludwigshafennek nevezték át. 1859-ben Ludwigshafenből város lett, 1865-ben jött a BASF: A vállalatot nem sokkal korábban Badische Anilin- und Sodafabrik néven alapították, azonban a badeni Mannheimban nem kapott területet, ezért a nevében badeni vállalat az időközben ismét pfalzivá lett Ludwigshafenbe települt át.

Ludwigshafen ma: egyszerű, barátságos, egy város jó életérzéssel. A legrégebbi városrészben, Hemshofban, egy élénk gasztronómiai élet csalogat betérésre, ha a bevásárló körút a Rathaus-Centerben, a Walzmühl-Centerben vagy a Bismarck- és Ludwigstraße utcákban már véget ért. A Ludwigsplatz a belvárosban hatalmas platánfák alatt a nyugalom oázisát biztosítja. Sok műalkotás, amelyek a városban szétszórtan találhatók, köztük a svájci Max Bill híres „Végtelen Lépcsője“, egész Ludwigshafent a modern művészetek múzeumává teszik, a Wilhelm-Hack Múzeum pedig az ismert Miró-fallal nemzetközi hírnévnek örved. Az ókor, középkor és modernség itt épp úgy képviselteti magát, mint a kortárs a konstruktivizmus illetve a konkrét művészetek hagyományában – összesen jóval több mint 9.000 műalkotásból álló állomány található itt.

A város nagyfia. És egy park tele harmóniával.

A város egyik nagyfiára emlékezetet az Ernst-Bloch-Centrum, amelyben egy terjedelmes könyvtár és a nagy gondolkodó tudományos hagyatéka található. Az egyik kiállító teremben járható üvegtáblán keresztül lehet felülről megtekintetni Ernst Bloch rekonstruált dolgozószobáját. Inkább a szabadidőnek, semmint a munkának szentelték az Ebertparkot, amely a város legjelentősebb belvárosi pihenőhelye. Egy sor különleges kert, mint az illatos rózsakert, egy vak kert és egy forráskert különböző medencékkel teszi a parkot egy harmonikus teljességgé.