Frankfurtban minden egy kicsit nagyobb, mint Németország más városaiban: A repülőtér, a banki negyed, a vásárterület és, talán meglepő, de a zöldövezet is a város körül. A frankfurtiak büszkesége is időközben nagy lett városuk iránt, amely, ha életminőségről van szó, árnyékával minden más várost háttérbe szorít. Mégpedig a lenyűgöző felhőkarcolói által uralt horizont árnyékával.
A város és a folyó: Hídépítés tradíció és korszerűség között
Frankfurt am Main tényleg a Majnánál terül el. Más városnak is van folyója, azonban a folyó szinte sehol máshol nem uralja annyira a városképet, mint Frankfurtban. Már önmagukban a majnai hidak is látványosságnak számítanak, kivitelezés és karakter szempontjából mindegyik más és más. Az pedig, hogy az ember a két gyalogos híd közül melyiket választja, hogy átkeljen a Majnán, egy kicsit beállítottság kérdése: Hogy inkább tradicionális, nyugodt, szolid-e, mint az 1869-ben megnyitott neogótikus Eiserne Steg, vagy játékos, színes nem konvencionális-e, mint a Holbeinsteg 1990-ben épített acélszerkezete. A folyó mindkét oldalán egy páratlan városi táj terül el. Meredeken felfelé törő felhőkarcolók, méltóságteljes kereskedő- és polgári házak, szép templomok és elegáns múzeumépületek. Frankfurt különböző stílusok és korok szabadtéri múzeuma, és egyben a kortárs építészet művészeti lexikonja: Oskar Mathias Ungers, Hans Hollein, Richard Meier, Helmut Jahn, Herzog & de Meuron és sokan mások hagyták névjegyüket a városon, és tették Frankfurtot építészetileg talán Németország legmodernebb városává.
Belváros és Goethe almaborának nyomában
Johann Wolfgang von Goethe mindig is divatos volt Frankfurtban, és aki az ő nyomában halad Frankfurton keresztül, annak szeme előtt szinte magától feltárul a város. A belvárosból, szülőházából kiindulva az út a Goethestraße-ba vezethet, amely a város luxus kategóriás bevásárló utcája. Az út tovább a város szívén, a főőrségen és a Majnán keresztül halad a Städel-ig, ahol Hans Tischbein híres „Goethe in der Campagna di Roma“ képe van kiállítva. Tovább dél felé haladva, már a városligetben, a 45 méter magas Goethe torony megmászásának fáradságát az egész városra nyíló nagyszerű panoráma feledteti. A visszaút a Gerbermühle-n keresztül vezethet, amely az egyik legrégebbi fogadó, és rendkívül szép helyen fekszik a Majna partján. Goethe, aki az akkori bérlőhöz, Johan Jakob von Willemer bankárhoz fűződő baráti viszonya miatt sokat időzött itt, és annakidején halálosan beleszeretett Willemer nevelt lányába, Mariannebe, már akkor alkalmanként megivott egy-egy pohárka almabort. Ez még ma is a frankfurtiak kedvenc itala.
Két múzeum és egy ritka állat: Ami csak Frankfurtban létezik
A Gerbermühle-ben valószínűleg a frankfurti orvos, Heinrich Hoffmann is vendégeskedett, aki „Kócos Petivel“ a gyermekirodalom klasszikusát alkotta meg. Az előkelő Westendben, egy öreg villában rendeztek be neki a frankfurtiak egy múzeumot rajzokkal, ritka Kócos Peti kiadásokkal, fordításokkal, paródiákkal és még sok mással. Azt, hogy Frankfurtban hagyománya van a képregénynek, azt jól bizonyítja a „Caricatura“ is, a fennkölt badarság vezető múzeuma Németországban. Két múzeum, egymástól mindössze 60 méterre, azonban mindkettő annyira speciális, hogy ezek csak Frankfurtban lehetnek.
A Big Business-en, építészeten és almaboron kívül Frankfurtnak van egy teljesen másik oldala is. A frankfurti GrünGürtel a város körül 80 négyzetkilométeren biztosítja a zöld területet egy mély lélegzetvételhez. Erdők, parkok, mezők, szántóföldek, patakok és halastavak, élettér egy gazdag növény- és állatvilág számára, amely megkapta az Egyesült Nemzetek kitüntetését, mint a fenntartható városfejlesztés jó példája. És a GrünGürtel-Tier, egy mesebeli állat hazája, amelyet eddig csak a frankfurti GrünGürtelben láttak.