Aachen: Nagy Károlytól a karneválig – Hagyomány és életöröm

Ha Aachen felé veszi az irányt, Európában fog kikötni. Hiszen ha létezik olyan város, amely Európát megéli, elgondolja és érzi, akkor az Aachen. Némelyek ráadásul egy speciális európai gént gyanítanak, amely a régióban élők számára adatott meg. Ez talán tudományos szempontokból vizsgálva nem állja meg a helyét, de ennek ellenére: Aki Európát keresi, annak szellemi gyökereit, értékeit és ideáljait, az Aachenben megtalálja, amit keres.

Egy időutazás: A „Route Charlemagne“.

Csodálatos ellentét, amellyel a látogató a városban úton-útfélen találkozik: Minden korszak büszke, patinás építményei, és közöttük egy nyüzsgő élet, amelyet a világ minden szegletéből érkező 40.000 diák tart mozgásban. A városnak éppoly könnyed, mint amilyen színes hangulatot adnak, amely egész egyszerűen életörömet fejez ki. Aachen nyitottságának egy további ékes bizonyítéka – és eggyel több ok arra, hogy egyszerűen átsodródjunk a belvároson keresztül, és mintegy időutazásra induljunk az évszázadokon keresztül. Ehhez jó támpontot nyújt a „Route Charlemagne“, Nagy Károly, gondolatainak és látomásainak nyomdoka. Ez nem más, mint kiemelkedő történelmi, valamint modern épületek együttese, miközben a Route minden állomása egy olyan témát dolgoz fel, amely a mi időnket éppúgy meghatározza, mint Nagy Károlyét: Történelem, tudomány, Európa, vallás, hatalom, gazdaság és a média.

A gótikustól és barokktól egészen a Számítógép múzeumig.

A XIV. században a császári palota alapjaira építették fel a városházát, évszázadokkal később pedig egy barokk kastéllyá építették át, amely a hagyományos polgárság virágkorának egyik bizonyítéka. Közvetlenül a szomszédban, a „Zum Postwagen“ fogadóban található évszázadok óta az emelkedett vendégszeretet helye. A Grashaus, egészen régen városháza, ma pedig városi levéltár, a Löwenstein ház, egy egykori lakóház és fogadó, vagy a Büchelpalais, amely 1752-ig városi gabonaraktár volt, néhány további állomás a Route Charlemagne-on, amelyek mindegyike már önmagában is megér egy látogatást. Akármilyen is a „Große Haus“: Itt megtalálja az elmúlt három évszázad legfrissebb híreit. A nemzetközi Újságmúzeumban, amely világszerte a legnagyobb a maga nemében, 170.000 újság a világ minden tájáról, és (majdnem) minden nyelvén tanúskodik az idők mulandóságáról – és arról, hogy még a legszenzációsabb főcímek is gyorsan történelemmé válnak. A Műszaki Főiskola Számítógép múzeumában is jó néhány gyorsan avuló dolgot lehet látni: Ami ma még a haladás fogalmát testesíti meg, azt holnap már a múzeumban állítják ki.

A nemzetközi Károly-díj: Egy díj, egy Európa.

Aachen város nemzetközi Károly-díjának névadója Nagy Károly. A kitüntetést 1950 óta a város városházán, az európai egyesítésért tett erőfeszítésekért adományozzák oda. Akárhogyan is viszonyuljunk hozzá, ez egy olyan folyamat, amely valóra váltotta a régi európai álmot: egy évtizedek óta tartó békekorszakot teremtett az „öreg kontinensen“. Ha pedig véletlenül nem éppen a Károly-díjjal tüntetnék ki: Akkor az aacheni karnevál szintén jó alkalom arra, hogy ellátogasson ebbe a nagyszerű városba.