Az ég felé törő és mindjárt kétszer olyan jó: Ulm

1810 óta Ulm duplán létezik: mint Ulm és mint Neu-Ulm. Egy szerződésben szabályozták, hogy Ulm Würtemberghez kerül, a Duna jobb partján fekvő városrészek azonban Bajorországban maradnak. Ez a látogatók számára kétszeres okot ad arra, hogy ellátogassanak Ulmba: egyrészt lüktető nagyváros az ulmi székesegyházzal és a történelmi belvárossal; másrészt pedig egy barátságos középváros súlyos víztornyával, a régi erődítménnyel és néhány sörfőzdével.

Isten ujjai és az égi óra

Természetesen – az ulmi székesegyház, „Isten ujja“ a világ legmagasabb templomtornyával a kettős város mindent uraló építészeti alkotása. És a Münsterplatz, nagyszerű kapcsolatával a történelem és jövőbe mutató építészet között, a város egy hihetetlenül izgalmas tere. De nem férhet kétség ahhoz, hogy Ulm több, mint a székesegyház és a Münsterplatz. Ez azonnal érezhető, amint csak néhány lépésnyire innen meglátjuk a csodaszép városházát: A legrégebbi részét 1370-ben áruházként építették, először 1419-ben nevezték ki városházának, és 1520 körül egészítették ki a gazdagon díszített asztronómiai órával.

Úttörők: Einstein és az ulmi szabó

A Városháza lépcsőházában Albrecht Ludwig Berblinger, a legendás „ulmi szabó“ siklórepülőjének mása csodálható meg. Sajnos 200 évvel ezelőtt repülési próbálkozásait nem koronázta siker: A sorsdöntő napon nem akart kedvező szél fújni, és a „repülés“ a Duna habjaiban végződött. Ennek ellenére a mai napig rátermett emberként tartják számon, és arra, hogy az ulmiak szívesen kalandoznak el új dimenziókba, legalábbis lélekben, az a tény is emlékeztet, hogy Albert Einstein Ulmban született.

Egy körút vezet tovább keresztül a Weinhof-on, amely közel 500 évig fontos kereskedőházként működött, az ősrégi kőházon, román Miklós-kápolnán, amely kb. 1220-ban épült a XVII. századi „Esküházig“ (Schwörhaus). Minden évben, „Eskühétfőn“ (Schwörmontag), az ulmi ünnepnapon, a főpolgármester az erkélyen ismét felesküszik a város alkotmányára, úgy, ahogy azt az 1397-es Nagy Eskülevél előírja. Izgalmas az Ulmi múzeumot is körbejárni. Az archeológiai gyűjtemény az „oroszlánemberrel“, kb. 30.000 évével a világ legrégebbi állat/ember szobrát tudja felmutatni és – egyebek mellett – az 1945 utáni európai és amerikai művészet fontos műalkotásait összefoglaló gyűjteménynek ad otthont.

Kövér hentesekről és mocsaras területekről

A városképből a régi városi erődítmény két tornya tűnik ki: a Libatorony és az 1345-ben épített Hentestorony, ismertebb nevén az ulmi ferdetorony. Emögött egy tipikus ulmi anekdota rejlik: A torony nevét azokról a hentesekről kapta, akik kolbászukat fűrészporral töltötték meg. Amikor erre rájöttek a polgárok, a bűnözőket a toronyba zárták be. Amikor a kövér hentesek a haragos polgármester megérkezésekor félelemből az egyik sarokba húzódtak, a torony megbillent... A torony azonban valóban azért ferde, mert az alapja egy egykori mocsaras területre épült.

Ezzel szemben nem kell elmocsarasodni Ulm és Neu-Ulm sok sörkertjében, amelyek részben még maguk főzik a sört. Ehhez azonban részben például a Friedrichsauban nyílik lehetőség. Az 1811 óta meglévő parklétesítmény a Dunánál Ulm és Neu-Ulm legnagyobb zöld területe. Neu-Ulmban a Glacis-park az egykori erődítmény maradványaival, a botanikus kert az egyetemnél, és további kis, helyes zöldterület szintén kikapcsolódásra hívogat. Azt pedig, hogy mindig izgalmas Ulmba és Neu-Ulmba ellátogatni, tulajdonképpen úton útfélen láthatjuk ebben a csodálatos városban.