Darmstadt – mintha egy darabka irodalom volna

Ha a német városok között létezik osztályelső, akkor az csakis Darmstadt lehet. Magasan képzett és olvasott, kulturált, sokrétű érdeklődésű és ápolt külső – Darmstadt a tudomány, irodalom, művészet és építészet révén egészen sajátos arculatot alakított ki, amely a várost messze földön híressé tette.

Ahol a képzés és művészet adják meg a kezdő hangot
A Mathildenhöhe művészkolónia alapítása több mint száz évvel ezelőtt Darmstadtot hozzásegítette, hogy egy különleges rangot érjen el. A pompás szecessziós házak teszik a múzsák e dombját még ma is abszolút összetéveszthetetlenné. 1949 után, olyan évek után, amelyeket a szinte teljesen lerombolt Darmstadban a reménytelenség és a lakáshiány jellemeztek, sikerült megvalósítani egy második kulturális felemelkedést, amely irányadó létesítmények alapításához és a „füstmentes ipar“ szisztematikus letelepedéséhez vezetett: Kiadók és grafikai vállalatok páratlan mennyiségben találhatók itt, ma a várost nemzetközileg elismert irodalmi, művészeti és zenei intézmények, valamint az Állami Színház jellemzik. A Georg-Büchner-díj, a legjelentősebb német irodalmi díj adományozása, az elsőként 1946-ban megrendezett „Internationalen Ferienkurse für Neue Musik“ (nemzetközi új zenei nyári egyetem), a Hesszeni Tartományi múzeum a világ második legnagyobb Beuys-gyűjteményével, a műcsarnok, számtalan előadás és hangverseny, egy pezsgő kabaré és színházi élet és sok galéria kölcsönöz a városnak páratlan kulturális hangulatot. 1999-ben a város szívében még egy nagy kulturális intézmény nyitotta meg kapuit: a Centralstation. A műemlékvédelem alatt álló egykori gépcsarnok két szinten biztosít helyszínt színházaknak, előadásoknak, kiállításoknak, hangversenyeknek és kluboknak.

Érdemes megnézni, meghallgatni, emellett minden évben egy ok az ünneplésre.
Ez még nem minden: a nevezetességek közé tartozik a Régi Városháza, a Luisenplatz, a piactéren álló kastély, a Lajos-templom, a Pál-templom, a Nyolcszögű ház és a narancstermesztő üvegház, a Rosenhöhe és a orosz imaház romantikus platánligetével. Az 1950 óta megrendezett darmstadti beszélgetések is feltűnést keltenek. Már a „Korunk emberképe“ címet viselő első beszélgetést, amelyen túlfűtött vitákat folytattak a művészetről és annak szerepéről a háború után, nemzetközi szinten jegyezték. Az összes beszélgetést kiállítások kísérik, amelyek gondoskodnak arról, hogy a megvitatottak ne pusztán teóriák maradjanak. 1951-től pedig, akkoriban még barakkok és romok között, évente megrendezik a Heinerfest-et, Darmstadt legnagyobb városi ünnepét. Ez a legjobb bizonyíték arra, hogy a darmstadtiak nem csak okosakat mondanak, hanem vidáman és önfeledten tudnak ünnepelni is.