Rómaiak, bolondok és a püspök: Mainz

Mainz, a Rajna-vidék-Pfalz tartomány fővárosa, egyetemi város, római város, média város, a román dóm, Gutenberg hántoló modorának és a rajnai farsang éjszakájának híres hármashangzatát jelenti. És közel 2000 év hatalmas örökségét is, amelyet a mainziak büszkeséggel és higgadtsággal mutatnak be. Ráadásul az, hogy a város sok kulturális javát még egy speciális borkultúra is kiegészíti, Mainzot még szimpatikusabbá teszi.

Ahol az ember még a gyóntatószékben is kis bűnöket követ el

A barokk nemesi paloták és pompás templomok művészien restaurált homlokzatai történelmet árasztanak. A középkori és korai újkori Mainzra az óváros emlékeztet, amely a lenyűgöző dóm árnyékában egészen a déli pályaudvarig húzódik. A zegzugos, szűk sikátorokban, amelyeket itt Nasengässchen-nek vagy Heringsbrunnengasse-nak hívnak, a sok kis boltban, butikban és kávézóban a csodaszép Kirschgarten körül romantikus fagerendás házaival és a Mária-kúttal (Marienbrunnen) egésznap lüktet az élet; serény heti piacok nem csak az óvárosban és a Liebfrauenplatz-on vannak, hanem szinte minden városrészben. Későbbi órákban érezhető, hogy Mainz Németország városai között a borok királynője; Rheinhessen a tartomány legnagyobb bortermelő területe, és a fiatal borászgeneráció elkötelezettséggel, know-how-val és öntudattal bizonyítja, hogy megállja a helyét, ha rendkívülit kell előállítani. Termékeiket előszeretettel fogyasztják a mainziak a hangulatos borozókban és kocsmákban, amelyek olyan jámbor neveket viselnek, mint a „Templomi persely“ vagy „Gyóntatószék“. Talán egy utalás arra, hogy a mainziak szívesen tüntetik fel jó ember hírében a püspököt. Ezt támasztja alá az éjszakai élet is: Diákok ezrei lepik el a várost, és valahol mindig buli van.

A rajnai panoráma és egy optimista herceg

Ellentétben a pörgős óvárossal a Rajna partjáról a város panorámája előkelőnek, nyugodtnak, talán egy kicsit szigorúnak látszik. Két korszak uralja: A modern a városházával és a kongresszusi központtal a Rheingoldhalle-ban, és a barokk, ill. a reneszánsz a Neues Zeughaus-szal, a Deutschordenshaus-szal és a hercegi kastéllyal, amely egyébként a kongresszusi központ három legfontosabb helyszínei közül az egyik. Ez szokatlanul gazdag, differenciált tagolásával néhány kultúrtörténész szerint még magát a heidelbergi kastélyt is felülmúlja – e kijelentésük miatt ezeknek az urak minden bizonnyal Heidelbergben már nem igen kell mutatkozniuk. A kastély koncepciója mindenképpen optimista volt: Az alapkőletétel 1627-ben volt, a Harmincéves háború zűrzavarának kellős közepén. Mindenesetre a kastély teljes befejezéséhez ezután 125 évre volt szükség.

A történelem nagyjai: Mainzi múzeum

Mainz – a város egyben páratlan múzeumoknak is otthont ad. A Gutenberg múzeum mellett mindenekelőtt a választófejedelmi kastélyban lévő Római-Germán Központi Múzeum tűnik ki. Az elő- és őstörténeti, római történelmi és korai középkori gyűjteményeket terjedelmes nemzetközi hírű restaurációs műhelymunkák egészítik ki – Ötzi, a tiroli jégember is itt járt kezelésen. Szélesebb spektrumot, mintegy a kőkortól a modern korig megtalálható leleteket kínál a Mainzi Tartományi múzeum, amelynek alapítása 1803-ig nyúlik vissza, amikor Napóleon 36 képet ajándékozott. A püspöki dóm- és az egyházmegyei múzeum a dómban a püspöki templom és a püspökség történetéről ad értékes információkat; a Várostörténeti múzeum egy általános áttekintést nyújt, a Természettörténeti múzeum pedig a legnagyobb Rajna-vidék-Pfalzban. Mind nagyon komoly téma, de szerencsére létezik a Farsangi éjszaka múzeuma (Fastnachtsmuseum) is, amelyet a város bolondos történetének szenteltek. És ez épp úgy Mainzhoz tartozik, mint a rómaiak, Gutenberg, a dóm és a bor.