Weimar
Vibrant Towns & Cities

Lifestyle, culture and leisure

Weimar: a klasszikusok és nagy szellemek városa.

Goethe és Schiller, Herder és Wieland, Nietzsche, Fürnberg, Liszt, Bach, Cornelius, Gropius, Feininger, Klee, Itten... A nagy nevek Weimarban, a német és európai szellemi történelem ékkövében egy egész csapatot alkotnak. A Weimari klasszika, akárcsak a Bauhaus a mai napig a kultúra világítótornya, amely Weimarban harmonikusnak és valósággal túl gazdagnak mutatkozik.

Csak nagyjából 50 évig tartott a Weimari klasszika, mégis az európai szellemi történelem egyik legnagyszerűbb korszaka volt. Egykor minden Anna Amália hercegnővel kezdődött. A nagy és hatalmas rezidenciáktól távol eső kisvárosba ő hozta a költőket és gondolkodókat, akiknek hírneve a mai napig elválaszthatatlanul összeforrt Weimaréval. E klasszikus Weimar legfontosabb tanúi a költők és mecénásaik lakóháza és munkahelye: Goethe és Schiller lakóházai, a Belvedere, Ettersburg és Tiefurt kastélyok nagyszerű parkjaikkal, Herder munkásságának színhelyei, a Wittums-palota, amelyben az illusztris asztaltársaság találkozott, a híres Anna Amália Hercegnő Könyvtár és a történelmi temető a hercegi kriptával, amelyben Schiller és Goethe díszkoporsója nyugszik. A klasszikus Weimar felvételét az UNESCO világörökségi listájára a klasszikus Weimar virágkorából származó épületek és parkok művészettörténeti jelentőségével, és a város 18. század végén és 19. század elején szellemi centrumként kimagasló szerepével indokolták – és ehhez nincs is mit hozzáfűzni. Azt leszámítva, hogy 1999-ben Weimar volt Európa egyik kulturális fővárosa. Egy másik nagy korszak szintén Weimarban kezdte meg lenyűgöző fejlődését: ez volt a Bauhaus-korszak, amely az építészet és dizájn egyik legjelentősebb irányzata volt a 20. században, és sokak számára az akkori idők legjelentősebb német exportáru volt. A Bauhaus Múzeum több mint 300 kiállítási tárggyal betekintést enged az Állami Bauhaus intézményének munkájába, amelynek darabjai a mai napig semmit sem vesztettek időtlen és egyszerű szépségükből.

A klasszikus Weimar legfontosabb emlékművei közé tartozik természetesen a híres Anna Amália Hercegnő Könyvtár, amely a 2004-es pusztító tűz utáni helyreállítás óta ismét új fényében tündököl. Jóllehet, 50 000 könyv végérvényesen elveszett, a könyvtár még így is a német és európai műveltség és olvasottság fontos bizonyítéka. A weimari városnézéseknek egy további fénypontja a barokk stílusban megépített Goethe-ház a Frauenplan-nál, ahol a költő majdnem 50 évig élt. A ház ma teljességgel olyan állapotban tekinthető meg, ahogy azt Goethe az utolsó életéveiben használta. Kerti háza az Ilmnél a parkban a herceg ajándéka volt, hogy Goethét ezzel Weimarhoz kösse – és ez aztán számára mindig is természetközeli menedék maradt. Goethe építésvezetői tehetségét a Római Ház bizonyítja, amelyet Weimar első klasszicista épületeként építettek a kerti ház látótávolságában. Talán a szó legszorosabb értelmében nem klasszikus, egy látogatást viszont megér a Goethe-házzal srégen szemben álló „Zum weißen Schwan” vendéglő, ahol a költő minden bizonnyal megivott néhány pohár jó bort. Ezzel szemben Schiller neve kitűnően szimbolizálja a weimari klasszika tündöklését: A tizenegy éves közös alkotás Goethével a korszak csúcsának számít. Schiller életének utolsó éveit az akkori Esplanade-n álló polgárházban töltötte. Ma a ház korának stílusában, részben eredeti berendezési tárgyakkal van berendezve, és a „Schiller Türingiában” című állandó kiállítás mély betekintést nyújt életébe és munkásságába. Liszt Ferenc, a zseniális virtuóz, amennyire csak sűrű vendégjátékainak sora lehetővé tette, szintén Weimarban telepedett le: Az egykori udvari kertészetben a park bejáratánál álló Lisz-ház ma múzeumként szolgál. Jól illik a város liberális, előretörő örökségébe az is, hogy Szászorság-Weimar-Eisenach, amelynek a fővárosa Weimar volt, 1816-ban a németországi tartományok közül elsőként kapott alkotmányt, és hogy 1919-ben német földön itt kiáltották ki az első köztársaságot, a Weimari Köztársaságot. Annál felfoghatatlanabb, hogy itt, ahol a kultúrnemzet oly büszkének mutatkozik, ugyanez a nemzet nem messze innen létrehozta a buchenwaldi koncentrációs tábort, egy 50 000 rendbeli gyilkosság színhelyét. Aki Weimart mond, az mondjon Buchenwaldot is – és rója le tiszteletét az emlékhelynél, mert Weimart csak ekkor látja teljes egészében.

Highlights
Highlights

Akadálymentes használat

Két hasznos billentyűkombináció a böngészőn belüli zoomoláshoz:

Nagyítás: +

Kicsinyítés: +

További segítséget az alábbi ikonra kattintva kaphat: